keresztényszociális mozgalmak, kereszténydemokrata mozgalmak: 1. Történetük. A kereszténydemokrácia szót először a →francia forradalom idején, 1791: használta Lamourette lyoni pp. a népegyház jelölésére az arisztokratikus egyh. réteg ellentéteként. A forr. és az azt követő háborúk vérfürdőinek emléke a hivatalos Egyh-at szembeállította minden társad. reformgondolattal (a forr. nevében kb. 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, fiatal szerz-eket és szerznőket: →compiègne-i vértanúk, →orange-i vértanúk). Ez hatással volt Eu. más ker. államaira is. - A kerszoc. mozgalmak 1830 k. kezdtek ismét éledezni. a) A Páli Szent Vince Konferenciát Frédéric →Ozanam és egyetemi hallgatói alapították Fro-ban világi kat-ok bevonásával. Céljuk a korai kapitalizmus és az ipari forr. áldozatainak segítése, a tömeges nyomor enyhítése volt. Javaslataikat ker. szempontok szerint fogalmazták meg. Ozanam 1840: fölvetette a „természetes bér” (minimálbér) fogalmát, ami a munkásnak és családjának legalább megélhetését és képzését biztosítja. - b) A demokratikus és ker. eszmék összekapcsolásáért, a ker. szociális gondolat terjesztéséért →Lamennais az általa alapított l'Avenir (A jövő) c. újságban állt ki először (ált. választójog, szakszervezetek, az egyház és az állam szétválasztása, kat-ok és demokraták összefogása). Bár XVI. Gergely p. a Mirari vos, majd a Singulari vos enc-val elítélte nézeteit, hatása Eu-szerte jelentős volt a kat. közvéleményre. Az eredetileg a l'Avenir köréhez tartozó →Lacordaire OP napilapjában, a L'Ère Nouvelle-ben (Új kor) 1848-tól írt hasonló témában. Közben más neves kat. gondolkodók, így a költő és diplomata Alphonse de →Lamartine, a publicista és politikus Charles de →Montalembert is csatlakoztak az irányzathoz, mely ettől az időtől kezdte használni a kereszténydemokrata elnevezést. Montalembert a képviselőház tagjaként kezdeményezője volt az első fr. ipari törv-nek. Lamennais küzdőtársa, Joseph Buchez (1796-1865) úgy vélte, a polgári szabadság eszméinek megvalósulása után a következő tennivaló a szoc. igazságosság kimunkálása, és ezt (az első kat. munkásújság, a l'Atelier körével együtt) a kereszténység és az utópista szocializmus eszméinek összekötésével kívánta megvalósítani. -

- Míg a 19. sz. közepétől Fro-ban gyengült a ~ ereje, az iparosodás és következményei hatására más eu. orsz-okban is szoc. mozgalmak indultak. Franz →Baader már a 19. sz. első éveitől bírálta a korlátlan →szabadversenyt, a rendi társad. ker. megújítását javasolva. 1835-től, Lamennais hatására fölismerte a →szociális kérdés jelentőségét, és fölhívta a figyelmet a munkásság érdekképviseleti szervezkedésének fontosságára. Hasonló utat jártak be más kat. ném. gondolkodók, pl. Karl Ludwig von Haller (1768-1854), Joseph von →Görres, Adam Müller (1779-1829), akik romantikus elképzeléseikkel csak fokozatosan jutottak közelebb az iparosítás okozta szoc-társad. gondok megértéséhez. Munkásságuk lényege a liberális piacgazdaság elvének kritikája, sőt elvetése volt, hasonlóan a Der Katholik és az 1838: alapított Historisch-Politische Blätter c. újságok által képviselt irányhoz. Müller mindazonáltal már 1820: fölvetette munkás-takarékpénztárak létrehozását, a munka és a tőke egyensúlyának megteremtését a hátrányos helyzetűek kiszolgáltatottságának enyhítésére. A Görres által alapított Müncheni Kör jelentős szellemi hatást gyakorolt fiatal ker. politikusokra, akik az 1848 utáni kat. reformmozgalmakban jutottak szerephez. -

Realistább álláspontot képviselt Franz Joseph von Buss (1803-78) és Peter Reichensperger (1808-95), akik nem az amúgy sem föltartóztatható ipari fejlődéssel szembeni ellenállást, hanem a szoc. kérdés ügyében gyakorlati lépéseket javasoltak. A badeni tart. gyűlés 1837: F. J. von Buss hatására hozta az első részletesen kidolg. szoc. törv-t. - Németországban a ~ szempontjából fordulópont az 1848-as év, elsősorban →Ketteler br., a későbbi mainzi pp. föllépése miatt. Adventi prédikáció-sorozatában állást foglalt a szoc. tennivalókkal és a munkásság nehéz helyzetével kapcsolatban, s megvetette egy kat. szociálpolitika alapját. Kezdeményezésére közp. helyet kapott ez a kérdés a Mainzban 1848: megtartott első német →katolikus nagygyűlésen, a →Pius egyesületek első összejövetelén. A Pius egyes-ek, amelyek eredetileg a vallásszabadság védelmére alakultak ugyancsak 1848: Mainzban, Ketteler kerszoc. eszméinek terjesztői lettek, majd a későbbiekben a No-ban (1890), Svájcban (1899) és Au-ban elterjedő Katolikus Népegyletek (Volksverein) elődeivé váltak. A Népegyletek ugyancsak jelentős szerepet játszottak a szoc. gondolat széleskörű megismertetésében. Ketteler később (belátva az iparosítás megfordíthatatlanságát) a nyomorgó munkásság érdekében állást foglalt a munkásság szakszervezeti és sztrájkjoga mellett, és állami beavatkozást, munkásvédelmi törv-eket követelt (Die Arbeiterfrage und das Christentum, 'A munkáskérdés és a kereszténység', 1864). A távlati megoldást, prot. gondolkodókhoz hasonlóan, termelési szövetkezésekben látta. Az ő hatására alakult meg a birod. gyűlésben 1871: a kat. Centrum Párt, melynek már prot. tagjai is voltak, és amely szoc. törv-ek kezdeményezőjeként tűnt ki, egyre növekvő szavazótáborra téve szert. Az 1870-es években alakították meg kat., majd prot. bányászok első érdekvédelmi szervezeteiket a Ruhr-vidéken; ezek előhírnökei voltak a századforduló táján induló ker. szakszervezeti mozg-nak. A kerszoc. eszmének az 1868: alapított Christlich-Soziale Blätter vált szócsövévé. - Ketteler pp-kel egyidőben, 1849: kezdte el szervezni Adolf →Kolping kölni knk. a →Katolikus Legényegyleteket, az iparostanoncok lelki, szakmai, kulturális nevelése érdekében, családi életre való felkészítésére, valamint életlehetőségeik javítására. Mozgalma rohamosan elterjedt a világ számos orsz-ában, jelentősen hozzájárulva a kerszoc. áramlatok erősödéséhez. Pesten 1856: alakult az első Kolping Egylet. No-ban a mozg., bár korlátozottan, de még a Bismarck kancellár által indított →kultúrharc, ill. a kerszoc. mozgalmakat föloszlató „szociálista törvények” idején is működött. -

Olaszországban a közvéleményt megosztotta a liberális mozgalmak által megvalósított olasz egységnek, ill. az →Egyházi Állam fennmaradásának kérdése; ez akadályozta egyik oldalon a nemzeti érzelműeknek az Egyh-hoz, ill. a másik oldalon a kat-oknak a demokratikus mozgalmakhoz való csatlakozását. Kivételt képeztek ebben az ol. paraszti és munkás rétegek, melyek az iparosodás miatti romló helyzetükben csak az Egyh. támogatására számíthattak. A körükben 1875: kat. világiak kezdeményezésére indult szoc. mozgalom, az Opera dei Congressi vált a későbbiekben az olaszo-i kereszténydemokrácia bázisává. E mozgalom keretében Giuseppe Toniolo (1845-1918) pisai egyetemi prof. elméleti munkásságával járult hozzá a kat. szociális elméletek megalapozásához, s megalapította a Szoc. Tanulmányok Kat. Unióját (Unione Cattolica per gli Studi Sociali, 1889). Ugyanebben az időszakban alakultak az első kat. szakszervezetek; eleinte korporatív elven szerveződtek (azonos szakmájúak, munkaadók és munkások együtt), majd 1903-tól csak munkások szervezeteiként. -

Angliában 1880 k. →Manning bíb. tevékenysége (misszionálás a nyomornegyedekben, közvetítés a dokkmunkás-sztrájkban, alkoholizmusellenes mozg.) lett az Egyh. szociális munkásságának kiindulópontja. Tevékenységét 1909: az ang. egyh. hierarchia és a jezsuiták égisze alatt, az Egyh. társad. tanításának terjesztésére alakult →Katolikus Szociális Céh (Catholic Social Guild) folytatta. A szervezet az oxfordi egy-en felnőttokt. közp-ot létesített. Angliában több próbálkozás ellenére sem alakult kerdem. pol. szervezet v. külön ker. szakszervezet.-

Ausztriában a kerség és a szociális eszmék kapcsolatára széles körben Carl von Vogelsangnak (1818-90) a Vaterland c. újságban 1875-től közölt cikkei hívták föl a közfigyelmet. Aloys Lichtenstein, a „Vörös Herceg” a Konzervatív Munkásegylet megalapításával (1877) elősegítette a Keresztényszocialista Párt (Christlich-Soziale Partei, 1887) megalakulását, amely Karl Lueger (1844-1910) vezetésével vált jelentős erővé, elsősorban a kat. Konzervatív Párttal való vetélkedés útján, amelyet később beolvasztott. Az osztr. parlamentben a többséget először 1917: sikerült megszereznie. E párt szellemi köréhez tartozott Mo-ról →Giesswein Sándor, a magyar kerszoc. mozg. egyik kezdeményezője és az →Országos Keresztényszocialista Párt későbbi vezéregyénisége. -

Az első nemzetk. kerszoc. szervezetnek tekinthető Freiburgi Uniót (Union catholique d'études sociales et économiques, „Union de Fribourg”, 1885) fr., ném., ol., osztr. és (gr. Eszterházy M. Móricnak az alapítóülésen való jelenléte révén) magyar kat. gondolkodók, politikusok, arisztokraták alapították meg Albert de Mun gr., La Tour de Pin márki, Gustav Blom gr., Caspar Decurtins prof., valamint Gaspard Mermillod bíb. (1824-92), Lausanne-Genf pp-e javaslatára. A XIII. Leó p-nak (ur. 1878-1903) 1888: átnyújtott emlékiratuk hozzájárult a p. kerszoc. tevékenységének alakulásához. XIII. Leó még brüsszeli nuncius korában megismerte a Ny-eu. ~at. Perugiai pp-ként kiadott körlevelében állást foglalt az Egyh. helyzetének korszerűsítése mellett. Pápaként, szakítva a Sztszék addigi elutasító v. tartózkodó álláspontjával, 1891: kiadta a →Rerum novarum enc-t, melyben egyaránt elítélte a liberális kapitalizmust (a társad. nagyobb részének nyomorba döntése miatt) és a szocialista mozg-akat (az osztályharc élezése és a magántulajdon tagadása miatt). - A Rerum novarum megjelenése alapvetően változtatta meg a kerszoc. reformtörekvések helyzetét, legitimitást adott a néhány országban már létező kerszoc. szervezeteknek, kat. pártoknak (No.: Centrum Párt 1870-től; Belgium: Katolikus Párt 1884-től; Au.: Ker. Szociális Párt 1887-től; Cseho.: Ker. Szocialista Párt ill. Nemzeti Ker. Párt 1890-től), ill. új ker. irányzatú pártok alakításához vez.: Mo.: 1895: Katolikus Néppárt gr. Zichy Nándor, majd gr. Eszterházy M. Móric vez.; 1907: Országos Keresztényszocialista Párt 1910: Giesswein Sándor vez.; Szlovénia: 1905: Szlovén Ker. Néppárt; Fro.: 1912: Fiatal Közt. Párt Marc Sangnier vez., 1925: Demokrata Néppárt; Svájc: 1912: Svájci Konzervatív Néppárt; Olaszo.: 1889: Kereszténydemokrácia, 1897: Don Romolo Murri (1870-1944) vez., 1919: Ol. Néppárt Luigi Sturzo (1871-1959) vez.; Holl.: 1926: R.K. Néppárt; Luxemburg: 1914: Jobboldal Pártja; Letto.: 1920: Ker. Parasztpárt; Litvánia: 1918: Kerdem. Párt. - Íro-ban az eredetileg, 1933: még mérsékelten nacionalista és liberális Fine Gael párt vált idővel a pápai enc-k szellemének képviselőjévé. Lengyo. felosztott területei közül az I. vh. előtt az Oroszo-hoz tartozó részeken 1906-tól illegalitásban működött a kerdem. Nemzeti Munkásunió, amely Lengyo. függetlenné válása után átadta helyét a Kerdem. Pártnak és a Nemzeti Munkáspártnak, majd 1937: ezek Ker. Munkáspárt néven egyesültek. - 1908-14: ker. pol. és társad. szervezetek nemzetk. titkársága működött Kölnben (Adam Stegerwald vez.) osztr., belga, holl., ném., ol., or., lengy., svájci, svéd ker. szakszervezetekkel. - A m. közvéleményt római tanulmányairól hazatérve Prohászka Ottokár ismertette meg a Rerum novarum enc. tételeivel. Prohászka munkáiban maga is számos elméleti és gyakorlati szociális kérdést fejtett ki, és szellemi hatásával hozzájárult a kereszténydemokrácia hazai megszerveződéséhez.

- Az 1930-as évektől a kerszoc. reformmozgalmak nagy lendülettel tovább szerveződtek, Mo-on elsősorban az érdekvédelmi szervezetek: Katolikus Legényegyletek Országos Testülete (→KALOT), →Katolikus Lánykörök Szövetsége (KALÁSZ), →Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO), →Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE), Evangéliumi Munkásszövetség. - Serkentőleg hatott XI. Pius p. →Quadragesimo Anno (1931) enc-ja, amelyet a Rerum novarum 40. évford-jára adott ki, beleépítve a kor újabb követelményeit is. - A föllendülés ellenére a két vh. között a kerdem. pártok az eu. pol. színtéren csak 1-2 orsz-ban v. csak rövid átmeneti időszakokra tettek szert jelentősebb befolyásra (Mo-on pl. csak 1919-22). Ennek oka főként az eu. pol. polarizálódása volt (nacionalista és komm. mozgalmak), jónéhány országban betiltották a ker. szerveződéseket. - A II. vh. után a megalakult v. újjáalakult kerdem. pártok jelentős választási eredményeket értek el, és egyedül v. koalíciókban kormányzási lehetőséghez jutottak Ny-Eu. legtöbb áll-ában: Fro.: Köztársasági Néppárt (Mouvement Républicain Populaire, MRP); Olo.: Kerdem. Párt (Demokrazia Cristiana, DC); No.: Kerdem. Unió (Christlich-Demokratische Union, CDU), ill. bajor területen a Keresztényszociális Unió (Christlich-Sozialische Union, CSU); Belgium: a flamand Ker. Párt (Christelijke Volkspartij, CVP), ill. vallon területen a Ker. Szociális Párt (Parti Social Chretien, PSC); Holl.: Kat. Néppárt (Katolike Volkspartij, KVP), amely 1980: egyesült két prot. párttal Keresztény Demokratikus Felhívás (Christen Demokratisch Appel, CDA) néven; Luxemburg: Ker. Szociális Néppárt (Christlich Soziale Volkspartei-Parti Chrétien Social, CSV-PCS); Au.: Osztrák Néppárt (Österreichische Volkspartei, ÖVP). Ny-Eu-ban a háború utáni újjáépítés, a társad. kérdések megoldása és a gazd. felvirágzás megteremtése számottevően kerdem. vezetéssel és kerdem. elvek alapján történt. A jóléti társad. fogalma és annak gyakorlati megvalósítása az eu. kereszténydemokrácia érdeme. Talán ennél is nagyobb jelentőségű, hogy az eu. egységfolyamat elindítása fűződik azoknak a politikusoknak a nevéhez, akik pártjukkal együtt és személyükben is, a háború előtt-alatt csak illegalitásban, ellenállásban v. emigrációban képviselhették a kerdem. eszméket (Robert Schumann, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi). Az Európai Közösségek, majd Európai Közös Piac, végül Európai Unió létrejötte nagyrészt a kerdem. és a melléjük álló szocdem. pol. erőknek volt köszönhető. Eu. közös piac létrehozását elsőként 1921: az olasz kerdem. Luigi Sturzo javasolta. - Fontos szerep jutott a ker. szakszervezeteknek a Ny-eu. munkásságon belüli marxista befolyás csökkentésében, elsősorban Fro-ban és Olaszo-ban. -

Másként alakult a helyzet K-Közép-Eu-ban, ahol a háború után alakultak ugyan kerdem. pártok, de a komm. uralom rövidesen betiltotta azokat. Mo-on a →Barankovics István vezette →Demokrata Néppárt ért el jelentős választási eredményt, nem sokkal a komm. hatalomátvétel előtt.-

Emigráns lengy., m., csehszlovák, jug., lett és litván politikusok 1950: New Yorkban megalapították a →Közép-európai Kereszténydemokrata Uniót (Chistian Democratic Union - Central Europe, CDUCE), amely teljesjogú tagja lett a

→Kereszténydemokrata Internacionálénak (CDI). Ifj. tagozata Párizsban alakult meg. A CDUCE beadványaival és folyóiratával folyamatosan tájékoztatást adott a vasfüggöny mögötti helyzetről az ENSZ-nek és a világ kerdem. mozgalmainak, és az 56-os magyar forr. követeléseit is felszínen tartotta. Az 1989-et követő fordulat után hozzájárult a K-eu. kerdem. pártok újjáalakulásához. -

A kereszténydemokrácia sikeres Ny-eu. tevékenysége világszerte érdeklődést keltett. A 20. sz. közepétől más földrészeken is létrejöttek kerdem. pártok, elsősorban Latin-Amerikában (Chile, Peru, Brazília, Venezuela, Uruguay) és Afrikában, de még Ázsiában is. A kerszoc. szakszervezeti mozg. különösen erős Latin-Amerikában, de eredményes a világ nem-keresztény országaiban is (→Munka Világszövetsége). -

A II. vh. után újabb egyh. megnyilatkozások születtek a szoc. kérdésről. XXIII. János p. →Mater et magistra (1961) és →Pacem in terris (1963), VI. Pál p. →Populorum progressio (1967), II. János Pál p. →Laborem exercens (1981), →Sollicitudo rei socialis (1987), →Centesimus annus (1991) enciklikái, valamint a II. Vaticanum →Gaudium et spes zsinati dokumentuma további korszerűsítést jelentettek a ker. társad. tanításban, és további megerősítést, iránymutatást a ker. társad. mozgalmak számára.

A kerdem. mozg. ugyan nagyrészt kat. kezdeményezésekből eredt, de nem hanyagolható el a szoc. kérdések ker. megvilágításában a prot-ok szerepe, főleg Eu. É-i felén. Ők a Biblia alapján álló prot. szociáletikával járultak hozzá a ker. társad. elméletekhez és mozgalmakhoz, különösen a ker. szakszervezeti tevékenységhez. No-ban 1878: ev. alapítású volt a Kerszoc. Munkapárt, mely a katolikus Centrum Párttal vállvetve harcolt ki munkásvédelmi törv-eket a Birod. Gyűlésben. Norvégiában 1933: lutheránusok alakították meg a Keresztény Néppártot (Kristelig Folkeparti, KRF), mely 1965-től többször töltött be kormányzati posztokat, és főleg iskolaügyi-hitoktatási és abortuszellenes kérdésekben képviselte a ker. álláspontot. A II. vh. után a német CDU tevékenységében egyaránt részt vesznek ev-ok és kat-ok. Holl-ban a liberális iskolatörv-ek ellen alakult meg a ref-ok Ellenforradalmi Pártja (1879), amelynek két utódpártja 1917-59: koalícióban együtt kormányzott a Kat. Néppárttal, majd 1980: egyesültek vele (CDA). A norvég példát követve a többi skandináv országban a II. vh. után kezdtek megjelenni az ev. inspirálású kerszoc. mozgalmak és pártok.-

Az I. vh. óta a kerdem. pártok lényeges jellemzője, hogy a (kat. v. prot.) keresztény inspiráció ellenére sem tekintik magukat egyházi-felekezeti pártoknak, azaz nem kötődnek egyh-akhoz, felekezetekhez. A kereszténydemokrácia mai elméletének és gyakorlatának forrása a kerség elvein és az egyh. iránymutatásokon túlmenően a szociális elkötelezettség, a ker. szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége, a pluralista pol. demokrácia eszmevilága. Társad. bázisuk is túlmutat a vallásos emberek körén. A tagsággal szemben nem a vallásosság, hanem csak a pol. program és társadalompol. elvek elfogadása az elvárás, és az utóbbiak épülnek az alapként szolgáló ker. társad. tanításra.-

Noha a kerszoc., kerdem. mozgalmak válaszként születtek a korai kapitalizmus és az ipari forr. által keltett feszültségekre, a 20. sz. folyamán olyan társadalompol. elméletet dolgoztak ki és olyan szervezetet építettek fel, mely a modern ipari-informatikai társad. kérdéseinek a kezelésére is alkalmas.-

II. A kereszténydemokrácia világszervezete.

Az egyes országokban működő kerdem., kerszoc. pártok a II. vh. után kezdték el regionális, majd világméretű szervezeteik létrehozását. Elsőként 1947. V: a belgiumi

Chaudfontaine-ben alakult meg a Nouvelles equipes internationales (Új Nemzetközi Csapat, NEI), majd 1951: ifj. szervezete, az →Ifjú Kereszténydemokraták Nemzetközi Uniója (IUYCD). Ezek nemzetközinek számító, de akkor valójában még csak Eu-ra kiterjedő szervezetek voltak. 1960-tól a pártok és a ker. szakszervezeti mozg-ak oldaláról felmerült az igény szorosabb és kiterjedtebb nemzetk. kapcsolatokra. A Nouvelles equipes kiinduló forrásává vált számos világ- ill. regionális szövetségnek, rétegszervezetnek, melyek együtt alkotják a kerdem. pártok hálózatát világszerte. Általában a nemzetek feletti szervezetek Eu-ban alakultak meg először, és ezek hozták létre a többi kontinentális és regionális pártszövetségeket ill. a különféle (ifj., női, munkás, stb.) rétegszervezeteket és azok szövetségeit. - A Nouvelles equipes-ből 1961: Santiago de Chilében alakult meg a Kereszténydemokrata Világunió (Christian Democratic World Union), amely a kerdem. mozg. legfőbb nemzetk. irányítója, 1982-től →Kereszténydemokrata Internacionálé (Christian Democrat International, CDI) néven.

A CDI regionális szervezeteiként, a nemzeti pártok szövetségei: Eu-ban az →Európai Kereszténydemokrata Unió, az Eu. Unió tagállamaiban az →Európai Néppárt, Amerikában az Amerikai Kereszténydemokrata Szervezet (Christian Democratic Organization of America, ODCA). - A CDI rétegszervezetei a következők. Női világszervezete a →Kereszténydemokrata Nők Világuniója, melynek eu. regionális szövetsége: →Európai Kereszténydemokrata Nőszövetség, Amerikában: Christian Democratic Women of America (CDWA). - Ifj. világszervezete: Ifjú Kereszténydemokraták Nemzetközi Uniója, Eu-ban: →Európai Kereszténydemokrata Ifjúsági Szövetség, Amerikában: Young Christian Democrats of America (YCDA). - Munkás világszervezete: Kereszténydemokrata Munkásinternacionálé (Christian Democratic Workers International, CDWI), Eu-ban:

→Európai Kereszténydemokrata Munkásszövetség, Amerikában: American Christian Democratic Workers Front (FETRALDC).

A kerdem. szerveződéseknek további rétegét alkotják a nemzetekfeletti intézményekben működő képviselői csoportok: az Atlanti Tanácsban, az Interparlamentáris Unióban, a Latin-amerikai Parlamentben működő kerdem. parlamenti csoportok, ill. a →Kereszténydemokrata Parlamenti Frakció az Európa Tanácsban és a →Néppárti-Kereszténydemokrata Parlamenti Frakció az Európai Közösség Parlamentjében. Ezekben az intézményekben a kerdem. képviselők nemzeti hovatartozástól függetlenül foglalnak helyet egy közös frakcióban. - Ugyancsak az 1960-as évektől fogva a kerdem. pártok világ-, regionális és rétegszervezetei együttműködésre törekszenek a konzervatív pártok megfelelő szervezeteivel, együtt alkotva egy hasonlóan kiterjedt, párhuzamos „demokrata” szervezetláncot a →Nemzetközi Demokrata Unióval az élen (→Európai Demokrata Unió, →Európai Demokrata Diákszövetség, →Európai Demokrata Ifjúsági Közösség, stb.). N.D.

LThK I:808, 1161; II:1149; VI:77, 128, 401, 725, 763, 1364; VII:310, 1326; IX:907. - NCE III:329, 495, 635; XIII:321, 341. - EASS 1984:I:#13028. - EUNIA 1985:124. - EWY 1992. I:242; 1993. I:221; 1994. I:233. - LMmKE 1994:50. - YIO 1996. I:242 - Gergely 1977. - Uő: A keresztényszocializmus Mo-on 1903-1923. Bp., 1977. - Kovács K.: Félbemaradt reformkor. Róma, 1990. - Rerum Novarum, a társad. keresztény alapjai. Ford. Dér Katalin. Szerk. Goják János. Bp., 1991. (Közélet és kereszténység sorozat) - Szakál Ferenc: Tanuljuk a kereszténydemokráciát. Bp. 1992. (Közélet és kereszténység sorozat) - Gergely 1993. - Niels Arbøl: A kereszténydemokrácia Eu-ban. Ol-ból ford. Vizsolyi László és Hegyi Ágnes. Szerk. Goják János. Bp., 1995.